Libagaliba és gombabemutató Nagytárkányban

Kedves Gombásztársak!

Október 19-én szombaton Nagytárkányban került megrendezésre az idei Márton-napi Libagaliba Fesztivál, melyre hivatalosak voltunk egy kiállítással egybekötött bemutató erejéig. Egyesületünket Bíróné Marika, a férje László és jómagam képviseltük. A rendezvény helyszínére nem sokkal 8 előtt érkeztünk meg és viszonylag gyorsan sikerült felvenni a kapcsolatot a rendezőkkel, akik sajnos csak egy asztalt tudtak biztosítani a számunkra, azt viszont a központi helyen a nagy színpaddal szemben. A hely szűkössége miatt a magunkkal vitt gomba anyag lényegesen több volt, mint elég.

Cikk folytatása

Kiállításunk értékelése

Mitől sikeres egy rendezvény, egy gombakiállítás? Ha sok gombafajt tudtunk bemutatni? Számszerint 155 fajt. Ha sok száz látogató látta? Pontosan 916 fő. Ha kaptak új ismeretet, maradandó élményt? Ha a körülmények, a helyszín segítette a céljaink megvalósítását? Ha jó szívvel, lelkesen tette mindenki a dolgát? Nagy szerencse, ha mindezekre igennel tudunk válaszolni. 

A vendégeink érdeklődve szemlélték a friss gombákat, kíváncsian nézték Mezei Attila bélyegeit, hogy egyáltalán mi az a bélyeg? Megcsodálták Molnár "Storman" Ákos gyönyörű gombafotóit, nagy-nagy sikere volt a gombasimogatónak és gombaszagolónak, kíváncsian figyelték az előadásokat, hallgatták a gombás meséket.

A siker mértéke mégis csak a jövőben derül ki, amikor ezek a gyerekek már felnőttként át kell hogy vegyék a tőlünk kapott örökséget. Természetszerető, természetvédő embereket lesznek belőlük? Reméljük. Ezért dolgozunk. 

Köszönöm a kiállítóinknak, a befogadó házigazdánknak a PIM Kazinczy Ferenc Múzeumnak és dolgozóinak, kiemelve Gécziné Nagy Mária és Hegyessy Gábor szakellenőreinknek, a Zemplén Televíziónak és nem utolsó sorban tagjainknak, ismerőseinknek, hogy hozzájárultak céljaink megvalósításához. 

Dunajeci beszámoló II. - Kirándulás a Tátrában -

Az a lehetőség adódott számomra, hogy a Zempléni Gombász Egyesület által szervezett szlovák és lengyel két napos buszos kiránduláson részt vehettem, melyet ezúttal is köszönök.

Augusztus 25. fél 6, indulás Sárospatakról programunk első állomására a Szlovákiában lévő Vörös kolostorhoz, mely a Karthauz szerzetesrend kolostora - Nemzeti Kulturális Emlék. Gazdag a története, mely összenőtt a római katolikus egyház két legszigorúbb szerzetes rendjével (karthauziak és kamalduliak). Az építkezés 1320 után kezdődik, nevét piros tégláiról és cserepeiről kapta. Betekinthettünk a kolostori élet minden napjaiba, a szerzetesek szigorú életvitelébe (böjtölés, elmélkedés, csaknem teljes némaság). Láttuk a remetelakokat, botanikus kertjüket, kútjukat, napórájukat, melyek mind a puritán életforma jeleit mutatták. A régi emlékeket hátrahagyva irány a tutajozás a Dunajec folyón, mely Lengyelország és Szlovákia déli részén a Visztulába ömölve éri el a Balti tengert. Sok turista, kevés várakozás és már a tutajon is ültünk. Sajnos a mi két csáklyásunk nem beszélték nyelvünket, így sok érdekességet, történelmet nem volt módunkban megtudni.

Cikk folytatása

Dunajeci beszámoló I.

Elég  nehezen jött össze ez a kirándulás. A nagy buszhoz kevés volta jelentkező, de ismerősök révén sikerült egy kis buszt bérelni, így aug. 24-én várakozással telten szálltunk be a buszba.

Az első megálló a Szlovákiában levő Vörös kolostor volt.Itt aztán kiderült, hogy mégis érdemes lett volna nyelveket tanulni, de szerencsére volt köztünk két ifjú, akik angolul egész jól megértették magukat.A kolostorban 1320-tól éltek szerzetesek, sok hallal, zöldséggel,  gabonával, mézzel táplálkoztak. Saját szükségleteiket megtermelték, szabad idejükben kódex másolással, asztrológiával foglalkoztak. A 18. századtól gyógynövényes kertet műveltek, gyógyszereket készítettek, a környék lakóit is gyógyították. Ciprián szerzetes alapította meg Közép Európa első gyógyszertárát, de ő volt az is, aki saját maga által tervezett vitorlázó repülőgépével a szemközti sziklákról repülni próbált.

Délután utunk fénypontja a tutajozás következett a Dunajecen. Ezt a folyót hűtlen folyónak tartották régen, mivel minden magyar folyó a Dunán keresztül a Fekete Tengerbe ömlött, míg a Dunajec észak felé vette, veszi az irányt. Persze ez természetes, hiszen a Magas Tátra túloldalán folyik, régen Magyarország  határfolyója volt, most Szlovákiát és Lengyelországot köti össze.    Minden tutajhoz 2 irányító tartozott, akik rúdjukkal néha meglökték, de többnyire csak irányították a tutajt A Dunajec sodrása elég nagy, evezni nem kell, a járművek maguktól is lecsurognak az általában 60 cm. mélységű folyón.. A több, mint 2 órás út alatt megcsodálhattuk a néhol 15-20 méter keskeny víz fölé magasodó sziklás hegyeket,, a parti fákat, a vízben ételre leső vadkacsákat a derékig vízben álldogáló horgászokat. A kb. 18 km-es út végén a kiszállás után a tutajokat szétszedik , autóra rakják, azzal viszik vissza a kiindulási helyre, hogy ott összeerősítve a turisták újabb csoportját gyönyörködtessék. 

Cikk folytatása

Küldjön levelet nekünk

Itt küldhet üzenetet nekünk: