A Császárgomba diadala

Egyszer volt, hol nem volt, egy sűrű erdőben volt, egy gonosz királyság, aminek trónján a Légyölő Galóca ült. Nem messze, a virágos réten húzódott egy másik királyság, melyet a Császárgomba vezetett. A  Légyölő Galócának volt öt gyereke. Farkastinóru, Susulyka, Pókhálósgomba, Kígyógomba, Áltrifla és egy felesége, akit Szömörcsögnek neveztek. A virágos réten élt a Császárgomba,  gyönyörű szép, mosolygós felesége Csiperke és három leánygyermekük, Pereszke, Szegfűgomba, Korallgomba és három vitéz katonájuk, Őzláb, Kucsmagomba, és Vargánya.

 Egyszer egy szép napon a Császárgomba, a virágos rét királya, arra ébredt, hogy a legkisebbik leánya, Pereszke nincs a szobájában. Keresték, kutatták mindenfele, de sehol nem találták. Közben az egyik vitéz katonájuk látta a réten a Légyölő Galócát settenkedni. Ebből arra következtettek, hogy ő rabolhatta el a királykisasszonyt.

A király azonnal összehívta vitézeit, Őzlábat, Kucsmagombát, Vargányát, és együtt indultak Pereszke kiszabadítására. Elhatározták, ha másképp nem megy, akkor megtámadják a Légyölő Galóca királyságát. Miközben a király vára felé tartottak, Őzláb látott egy hatalmas nyomot, amelyet rögtön felismert. Biztosra tudta, hogy a lábnyom nem lehet másé csak Pöfetegé, a gonosz varázslóé. Egyre közelebb kerültek a Légyölő Galóca várához és a terv szerint meg is támadták azt. De hiába volt az igyekezet, a harc, mert a királylányt sajnos nem találták a Légyölő várában. Kifaggatták a gonosz királyt, aki elmondta, hogy Pöfeteg bérelte fel, hogy elrabolja Pereszkét.

Elmentek hát Pöfeteghez, hogy kiszabadítsák a királylányt. Mikor a gonosz varázsló várához értek, meglepetten látták, hogy várták már őket. Annyit mondott csak nekik Pöfeteg, hogy ha a három vitéz bármelyike kiállja az általa kitalált próbákat, akkor visszaadja a királylányt, de ha elbuknak, akkor ő maga veszi feleségül Pereszkét. A három lovag mindegyike vállalta a próbát, hisz a királylányt nem hagyják cserben. Erre azt mondta Pöfeteg: 

-Rendben van. Mindegyik vitéznek ki kell állnia egy-egy próbát.

A legfiatalabbnak jutott a legkönnyebb feladat, mert csak két térképet kellett megtalálnia a hegyekben. A talált térképnek nagyon nagy szerepe volt, mert az adta a következő feladatot a másik két nagyobb vitéznek. Elindult hát a legkisebb vitéz, a Kucsmagomba a hegyekbe. Ahogy ment, mendegélt a földön minden nehézség nélkül talált egy térképet. Igen ám, de ahogy meg akarta fogni, egy háló majdnem csapdába ejtette. Ekkor jött rá a kicsi gomba, hogy a földön heverő térkép, csak csali volt. Így hát tovább folytatta az útját. Nem kellett sokat gyalogolnia mikor megpillantott egy fa tetején egy másik térkép darabot. De mikor meg akarta azt szerezni, majdnem egy rács fogságába került. Nagy nehézségek árán megkaparintotta a fán lévő térképet, amely olyan fényesen világított, hogy a nagy, éles fény, pontosan rávilágított a második térképre is. Nagyon megörült a Kucsmagomba és egyenesen hazafelé vette az útját. Rohant ló halálában és hazáig meg sem állt. 

Mikor hazaért, odaadta a középső vitéznek, Vargányának, a térképdarabokat. A gomba összeillesztette ügyesen azokat és meglátta a következő feladatot. Így hát Vargánya is útnak indult a hegyekbe. Neki az volt a próbája, hogy a térkép segítségével meg kellett keresnie a királylány jobb lábára való cipőt. Ahogy ment, mendegélt, talált egy lyukat, ami elvezette volna a cipőhöz, de a lyuk bejáratánál két elágazás volt. Törte a fejét, hogy merre is menjen. Teljesen el volt keseredve, hogy nem tudja teljesíteni a próbát, mikor eszébe jutott egy varázsgyűrű, amit még apró gomba korában az édesanyjától kapott. Mikor elővette a zsebéből a gyűrűt és a kövét megdörzsölte, az rögtön megmutatta a helyes utat. Így már könnyűszerrel rátalált Vargánya a cipellőre. Boldogan rohant haza a talált „kinccsel”. 

Most már Őzlábon volt a sor, a legidősebb vitézen. Az sem tétlenkedett, rögtön útnak is indult. Neki a térkép segítségével a királylány bal cipellőjét kellett megtalálnia. Hamarosan megérkezett egy zuhogó patakhoz. A patak erős vízesése mögött talált volna rá a bal cipőcskére. Vargánya mikor beleugrott a patakba, hogy átússza azt, érezte, hogy nem lesz könnyű dolga. A patak örvényei majdnem lehúzták őt a mélybe, de Őzláb hosszú lábaival át tudott ugrani a patak közepén lévő kövekre. Óvatosan haladt előre, mert a kövek csúszósak voltak. Mikor az utolsó köre is ráugrott, érezte, hogy nem messze van a céltól. Így is lett. Hamarosan rátalált a királylány bal cipőcskéjére. Pöfeteg is rohant egyből haza és egy szempillantás alatt meg is érkezett. Amikor Pöfetegnek megmutatták a pár cipőt, annak nem volt más választása és vissza kellett adnia Császárgombának a lányát.

A gonosz varázsló szégyenében messze elbujdosott, a fiai pedig többet nem mertek mutatkozni senki előtt sem. Császárgomba pedig a birodalmában, békében élhetett. 

Annyira boldog volt, hogy visszakapta Pereszkét, hogy a három megmentő daliás vitézeknek adta feleségül, a három gyönyörű lányát. Pereszke lett a legfiatalabbé, Kucsmagombáé. Szegfűgomba Vargányát választotta, míg Korallgomba Őzlábba lett fülig szerelmes.

Boldogan éltek a virágos mezőn békében, vidámságban. Még ma is megtalálhatod őket erdőkön, mezőkön egy esős nap után, ha a lábad elé nézel.

 

Nyomtatás E-mail