MESEILLUSZTRÁCIÓS PÁLYÁZAT

A Zempléni Gombász Egyesület, a Magyar Mikológiai Társaság, a PIM – Kazinczy Ferenc Múzeum felhívása

A gyilkos galócáról mindenkinek!

A gomba (tudományos néven: Amanita phalloides) kalapja harang alakú vagy félgömb, később kiterül. Felszíne (a kalapbőr) benőtten szálas, színe a fehértől a sárgáson át a zöldesig-olajzöldig vagy akár barnásig változhat! A gomba lemezei sűrűn állnak, puhák, fehérek és ez a fehér szín később, a gomba öregedése során is megmarad. A tönk 5-10 cm-es, felül galléros (amely a gombát fiatalon borító burok maradványa). A gallér alatt fehéres, sokszor zöldesen márványozott. A tönk alsó részén jól látható bocskor van. A galóca húsa fehér, lédús, illata fiatalon nem jellegzetes, ám később a nyers burgonyára emlékeztető, édeskés.

A legfontosabb jellemzőket összegezve: a gyilkos galócát mindig fehér lemezek, a gallér és a bocskor együttes megléte jellemzi. Előfordulása lomb- és (ritkábban) tűlevelű erdőkben számíthatunk, mert életmódját a fákkal való életközösség, a mikorrhiza (gyökérkapcsolat) jellemzi. Hazánkban májustól az ősz végéig jelenhet meg. Egyes években akár tömegesen.

A gyilkos galóca 24 különféle mérgező anyagokat tartalmaz, amelyek közül a legerősebb biológiai hatásúak az amatoxinok. E vegyületek rendkívül ellenállóak, azaz sem főzéskor, sem sav vagy emésztő enzimjeink hatására nem bomlanak le. A mérgezés tünetei csak 6-10 vagy akár 24 órás lappangási idő után jelentkeznek.

 

Ne feledjük, akár egyetlen közepes termőtest is egy család tragédiájához vezethet!

Minden természetkedvelő ember ismerje meg a gyilkos galócát és tartsa, illetve tartassa be a szabályt: csak olyan vadon termő gombát fogyasszunk, amelyet gombaszakértő már megvizsgált!

 

Dokumentumok

Egyéb dokumentumok

Küldjön levelet

Itt küldhet üzenetet nekünk:
UA-50943254-1