A bolondgomba és az alma

Írta: Zeleni Dóra.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy különlegesen szép erdő. Ennek az erdőnek a közepén állt egy gyönyörű almafa. Egyedi, szikrázóan piros almák lógtak az ágairól. Az erdő minden állata megcsodálta a fa terméseit.  Egy szép őszi napon azonban szokatlan dolog történt. A föld alól, pont az almafa tövében ki- bújt egy bolondgomba.

Büszkén nézett körbe, s azt gondolta magában: De jó nekem, hogy ilyen gyönyörű napon bújtam ki! Ráadásul ez a fa még árnyékot is vet rám. Minden tökéletes! Ennél jobb helyem nem is lehetne! Nagyon boldog volt, ám amikor felpillantott az égre meglátta az almákat, melyek ott lógtak a fa ágain. Azt hitte, hogy azok repülni, lebegni tudó gombák, s elkezdett jajgatni: -Jaj, de szerencsétlen vagyok! Milyen rossz helyre születtem! Itt mindenki csak lenéz rám! Ráadásul sokkal szebbek, mint én! Gyönyörű, szikrázó piros kalapjuk van! Még repülni is tudnak! Én pedig csak ide vagyok szögezve! A kalapom is hibás! Tele van pöttyel! Nem is vagyok jó semmire! – panaszkodott folyamatosan. Másnap reggel mire felvirradt a nap megpillantotta maga mellett az egyik tökéletes „gombát”. Megragadta az alkalmat és naivan érdeklődött: Te mitől vagy ilyen tökéletes gomba? Hogyan tanultál meg repülni? Mitől ilyen szép piros a kalapod? Az enyém csak pöttyös! Egyébként hogyan kerültél ide? Te butuska, én nem is vagyok gomba! – felelte csodálkozva az alma – Sajnos repülni sem tudok. Megérettem és lepottyantam a fáról.  Valóban? De hát akkor én megbolondultam! Bolond gomba vagyok??? Aki ilyen butaságokat talál ki, csak bolond gomba lehet! Szerintem te beszélsz butaságokat! Jól van, -szólt az alma – akkor kérdezzünk meg egy okos állatot! Felkerekedtek mindketten, hogy találjanak egy bölcs élőlényt. Hamar egy kismadár repült feléjük. Kismadár, szerinted ő egy bolond gomba? – kérdezte az alma. Én sajnos nem értek a gombákhoz, de keressétek meg az őzet, ő biztosan tudni fogja! Mentek tovább, s rövid időn belül az őzike nyomára bukkantak. Neki is feltették a kérdést: Őzike, tudod-e hogy én milyen gomba vagyok? Ugye nem vagyok bolond? Sajnos én nem tudom a választ. Nem vagyok gombaszakértő. Szerintem keressétek meg az erdő legokosabb lényét, Bölcs Bagoly tanár urat! Rögtön útnak is indultak. A legmagasabb fa legvastagabb ágán meg is találták Bölcs Bagolyt. Tisztelettel köszöntötték, s érdeklődve kérdezték: Kedves tanár úr, meg tudná nekünk mondani, hogy a barátom milyen gomba? Nagyon hálásak lennénk, mert eddig senkitől nem kaptunk választ. Hát persze! A legjobb helyre jöttetek a válaszért. Te egy gyönyörű mérges galóca vagy! De hát én nem is vagyok mérges! Mindig jókedvvel, vidáman töltöm a napot! – felelte felháborodva a gomba. A mérges szó arra utal, hogy amelyik ember eszik belőled, azt megmérgezed és nagyon beteg lesz. – magyarázta a bagoly. Akkor én valóban bolondgomba vagyok. Nem vagyok jó semmire! Senki nem fog szeretni! – kesergett hősünk.

Ebben a pillanatban egy ember közeledett feléjük. Csak nézte és nézte a gyönyörű galócát. Ilyen különleges gombát még sohasem láttam! Le kell fényképeznem! Otthon mindenkinek meg fogom mutatni! Ezt a többi embernek is látnia kell! Meghallotta ezt a kissé együgyű gombánk. Büszkeség töltötte el. Kihúzta magát és lelkesen pózolt a fényképésznek. Most már tudta, hogy ő egy nagyon különleges és szépséges bolondgomba.

 

Dokumentumok

Egyéb dokumentumok

Küldjön levelet

Itt küldhet üzenetet nekünk:
UA-50943254-1