Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, volt egyszer egy szegény erdész. Ennek a szegény embernek volt egy kicsi fia. Búsult is a szegény gyermek, mert az édesapja erősen beteg volt. Kiment a kunyhójuk mögé és ott sírdogált. Arra szállt épp a jó tündér. Odalibbent a kisfiúhoz és leült mellé.
- Miért sírdogálsz itt oly keservesen?
- Jaj, ne is kérdezd! Drága jó édesapám nagybeteg. Mi lesz velem nélküle?
A tündér így felelt:
- Gyere velem, mivel apád nagyon jó ember és mindig szeretettel gondozta, ápolta, óvta az erdőt és lakóit, ezért adok számodra egy hasznos tudást. Jegyezd meg: a tudás a legnagyobb hatalom! Gyere
velem!
A fiú elindult a tündér után.
- Nézd csak kedvesem, ne sírj, mert az erdő-mező szeretete ellát minden jóval! Nézd, ott a réten a hullámzó fű között ki bujkál? A harmatgomba. De a fű között találod a jellegzetes lilatönkű pereszkét. És eső után, ha kisüt a nap, nézd a föld alól kibújó színes, vidám kalaposokat! Ez itt a vargánya, aki pocakosan az avarban pihenget – mutatta a jó tündér a fiúnak.
- Figyeld, amott az őzláb harang lábán hajladozva integet. A fenyő alatt a rizike félálomba hunyorog
és távolabb, ha odanézel a laskagomba a fatörzs mellett fázósan kucorog. A tinóru pedig itt bujkál a csipkebokor rejtekén, a csiperke pedig a lábad előtt hófehéren nevetgél. A tündér megmutatta a fiúnak, hogyan ismerheti fel, hogy melyik az ehető és melyik a mérgező gomba. Mert bizony ilyen is van.
- De a gombák bizony gyógyhatással is rendelkeznek – tanítgatta a tündér a fiút.
- Nézd csak, ilyen a gyapjas tintagomba, ami rendkívül laktató, de nagyon hatékony egyes betegségek megelőzésében és kezelésében. Nézd csak milyen érdekes: tinta készítésére is használható. A tündér megmutatta a többi gyógygombákat is. A szegény gyerek megköszönte a tündér tanítását, majd gondterhelt arccal megkérdezte:
- Ha én ezeket a gombákat leszedem, akkor egyszer csak elfogynak, és nem lesznek?
A tündér elmagyarázta neki:
- Nem kell félni, mert bizony a gombák nem csak kalapból és tönkből állnak. Ezek a termőtesteik. A föld alatt és a fák törzsében a fonalaik egész telepeket alkotnak. Ebből bújnak elő a kalapos tönkök, tehát ne félj, ha leszedsz néhány gombát, nem pusztul ki. Tudom, te is tovább vigyázol az erdő-mező világára. Használd fel okosan a tudásod! – búcsúzott a tündér, és már ott sem volt. A fiú szedett az ehető és a gyógygombákból és készített az édesapjának belőlük finom ételt. A gyógygombától az erdész hamar meggyógyult. A fiú pedig a tündértől kapott tudását megosztotta a többi szegény emberrel.
Itt a vége, fuss el véle.