A légyölő galóca nagyon unta bocskorát, ami ráadásul már a divatból is kiment, ezért elment az erdőben található kínai ruhaüzletbe, kerti papucsot venni. Út közben belebotlott a szarvasgombába, aki búsan üldögélt egy fenyőfa tövében. Ültében úgy nézett, ki, mint egy földrög. Galóca Odasietett hozzá és megkérdezte:
- Miért búsulsz oly nagyon, Szarvasgomba?
- Nézz rám, Galóca! Fedetlen fővel kell járnom-kelnem, mezítláb, és gallér nélkül. Nincs tönköm sem, ezért néha el se hiszik nekem, hogy gomba vagyok. Sőt, lassan már én sem – sírta, miközben megállíthatatlanul potyogtak könnyei.
Galóca kétségbeesetten igyekezett vigasztalni szomorú társát.
- Semmi baj, Szarvasgomba. Elmegyünk az üzletbe, és keresünk neked egy csinos kalapot, gallért, tönköt, sőt, ha akarod, még bocskort is kerítünk valahogy.
- Tényleg? – nézett fel reményteljesen csillogó szemmel Szarvasgomba.
- Igen. Gyere, úgyis épp oda indultam. Galóca felsegítette Szarvasgombát, aki kicsit megkönnyebbülve követte.
Habár útjuk rövid volt, Galóca észrevette, hogy Szarvasgombát sokan ellenségesen méregetik, vagy elfordulnak tőle. Átkarolta társát és nem hagyta, hogy feszélyezze a sok ellenséges tekintet.
Amint az üzletbe beléptek, hirtelen csönd állt be, hogy szinte vágni lehetett volna. Halk zúgolódás támadt, amint beljebb mentek, de mindenki elhúzódott tőlük. Galóca a kalapokhoz irányította Szarvasgombát, aki merev léptekkel haladt előre.
- Tessék, itt vannak a kalapok. Válassz, amilyen tetszik! – mutatott Galóca a kalapokra, melyek az összes létező színben és mintázatban álltak a polcokon. Szarvasgomba végignézte mindet, de szemében csalódottság tükröződött.
- Azt hiszem, egyik sem lenne jó nekem. Elfordult, de Galóca még így is látta a szemében gyűlő könnyeket.
- Akkor nézzünk szét a tönkök során! – ajánlotta Galóca.
Hiába kutatták a legmegfelelőbbnek tűnő tönköt, nem jártak sikerrel. Szarvasgomba egyre jobban lelombozódott.
- Mit szólnál, ha keresnénk gallért? – vetette fel az ötletet Galóca.
- Galóca, szerintem inkább hagyjuk. Úgysem találunk! – törődött bele sorsába szomorúan Szarvasgomba. – Menjünk innen!
- De Szarvasgomba, ne adjuk fel, biztosan találunk valamit, ami... – győzködte Galóca.
- Kérlek, menjünk! –vágott közbe barátja, mire Galóca is megadta magát, és elindult Szarvasgomba mögött a kijárat felé. A bolt tornácán Galóca megállt, nézte barátja távolodó alakját. Észbe kapott és utána futott.
- Most mi a terved? – kérdezte.
- Nem tudom. Láttad, hogy néztek rám a boltban és az utcán? Engem itt gyűlölnek. Nem tartozom ide, mert nem vagyok rendes gomba. Nem akarok így élni.
- Akkor… mihez fogsz kezdeni?
- Azt hiszem, elbújok.
- De Szarvasgomba! Nem bújhatsz el a problémáid elől! Fogalmad sincs róla, milyen értékes vagy! – próbálta meggyőzni Galóca, de mindhiába.
- Köszönöm, Galóca, hogy megpróbáltál segíteni. Igazán nagylelkű volt tőled. De jobb lesz nélkülem. Hálával telten megszorította barátja kezét, majd megfordult és elindult. Visszanézett, utána ismét előre, az előtte magasodó tölgyfára függesztette tekintetét. Még egyszer rápillantott Galócára, lassú mozdulattal búcsút intett neki, majd szívet tépő elkeseredettséggel befúrta magát a földbe.
Hiába bosszantotta és bántotta Galócát, hogy barátja ilyen könnyen feladta, tiszteletben tartotta döntését. Végül nem vett új bocskort, mert rájött, hogy értékelni kell, amije van, nem szabad többet akarni. Azóta a gombászok az értéket nem a talaj felett ékeskedő, színpompás gombákban keresik, hanem a föld alatt, fák ölében megbúvó, szerény szarvasgombákban.