Egyszer volt hol nem volt, még a zempléni hegyeken is túl, volt egyszer egy őzike. Nagyon buta volt, ezért az anyja sokat bosszankodott. Egyszer úgy döntött a kis őz, hogy elmegy sétálni. Találkozott egy őzlábgombával.
Szia! - köszönt az őzike. - Hogy hívnak?
Szia! - köszönt vissza az őzlábgomba. - Engem őzlábgombának hívnak.
Elloptad egy őz lábát? Te tolvaj vagy? – kérdezte haragosan a kis őz.
De buta vagy! – csodálkozott a gomba.
A kis őz mérgében ott is hagyta, az őzlábgomba pedig megsértődött. Ment tovább. Egy farkastinóruval találkozott.
Szia! - köszönt a kis őz. - Hogy hívnak?
Szia! Én a farkastinóru vagyok. – válaszolt a gomba.
De ha farkas vagy akkor hol vannak a nagy fogaid? – kérdezte félig ijedten, félig csodálkozva az őzike.
De buta vagy! – felelte a farkastinóru. Hiszen a gombáknak nincs foga!
Gombáknak? Hiszen farkast mondtál! – morogta maga elé a kis őz.
Ment tovább és tovább… találkozott a tehéntinóruval.
Szia! Hát te ki vagy? – kíváncsiskodott.
Szia! Én a tehéntinóru vagyok.
A kis őz körbejárta, jól megnézte, majd csodálkozva megkérdezte:
Hol a tőgyed??
De buta vagy! – mondta a tehéntinóru. – A gombáknak nincs tőgyük!
Gombáknak? Hiszen tehenet mondtál! – felelte csodálkozva az őzike.
Egyáltalán nem értette, hogy lehet valaminek őz lába, ha egyszer ő maga nem őzike. Azt sem értette, hogy lehet az, hogy találkozik egy olyan farkassal, akitől egyáltalán nem ijed meg, pedig az anyukája mindig emlékeztette rá, hogy már messziről meg lehet ismerni őket a vicsorgó fogaikról. Azt meg aztán végképp nem értette, hogy honnan pottyant ide ez a tehén, akinek nincs tőgye.
Pedig anyukám azt tanította, hogy az őzikéknek négy lábuk van, nem egy, a farkas elől el kell szaladni, a tehén pedig… nem így néz ki. És különben is! Hol volt a tőgye? Két dolog lehetséges: az egyik, hogy minden gomba hazudik. A másik, hogy tényleg annyira buta vagyok, ahogy ezt a gombák is megmondták. Akkor viszont gyorsan haza kell mennem, és meg kell kérdeznem az anyukámat.