Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás tengeren is túl, élt egy Gombakirály a népével együtt. Ez a nép mindig mérges volt. A király ezért sokat szomorkodott. Szerette volna alattvalóit meggyógyítani így egyik reggel odahívatta magához legfőbb tanácsadóit, hogy tanácsot kérjen tőlük.
Az egyik tanácsadója azt mondta, hogy menjenek el a gyógyszertárba és vegyenek gyógyszert a mérgességre. A király nagyon okos ötletnek találta és gyorsan el is küldte az egyik szolgálóját a gyógyszertárba. Sajnos a patikus nem tudott a mérgességre gyógyszert ajánlani. A másik tanácsadó azt javasolta, hogy menjenek el az élet vízéhez. Talán víz meggyógyítja a mérgességet. El is indultak a szolgálók, hogy megkeressék, de nem találták meg az élet vízét sehol sem. A harmadik legfiatalabb tanácsadó azt mondta a királynak, hogy neki van egy ötlete, de nem biztos, hogy beválik. A király ugyan nem tudta, hogy mi lehet ez az ötlet, de megbízott a legfiatalabb tanácsadójában és szabad kezet adott neki. A fiatal tanácsadó elment az erdőbe. Ott fogott három rókát és egy zsákban elvitte a királyságba. A rókákkal jól megkergettette a mérges gombákat. Három nap és három éjjel egyfolytában csak szaladtak a gombák, mert annyira féltek a rókáktól. Amikor már nagyon elfáradtak, könyörögve kérték a királyt, hogy állítsa le a vörös bundásokat. Cserében megígérték, hogy soha többet nem lesznek rosszak és nem fognak mérgeskedni.
Így is lett. A Gombakirály a rókákat visszaküldte az erdőbe. A gombák pedig vígan és békességben éltek a boldog királlyal együtt. Még máig is élnek, ha meg nem haltak.