Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren is túl, az Üveghegyen is túl, volt egy falu, amellett egy erdő. Ebben az erdőben varázslatos lények éltek, mint például: a trollok, a törpék, a tündérek, a manók, a gombák és Ájlá az unikornis is, aki az erdő királynéja volt.
Egy napon a falubeli Fannika látogatóba indult Pötihez, a lótusz gombához. Útközben, az erdőben, meglátta a fák tövében a sok szép gombát. Gyorsan odaszaladt, hogy megnézze azokat, és megkóstolja őket. Nem csoda, hogy így tett, hisz a gomba volt a kedvenc étele. Megpillantott egy gyönyörű szép szivárványszínűt is a többi között. Leszedte a gombákat, és tovább indult. Időközben megéhezett, gondolt egyet magában, eszik egy szép gombát. A szivárványszínűt választotta, mert az nagyon tetszett neki. Beleharapott és elájult. Arra járt Pöti,a lótusz gomba. Egyszer csak meglátta a földön heverő kis Fannikát, és nagyon megijedt, mert a kislány volt a legjobb barátja.
Pöti elkezdett segítségért kiáltozni. Az erdő lakói mind odagyűltek, hogy megnézzék mi történt. Körbevették az ájultan heverő kislányt. Mindenki nagyon sajnálta. Jól ismerték őt, hiszen olyan kedves és barátságos volt mindig, mikor az erdőben sétált. Mindenki próbált segíteni. A trollok mindenféle gyógyvirágot, és gyógyfüvet hoztak, amiből teát főztek. A törpék faleveleket, a tündérek forrásvizet, és a manóka kertjükből, bogyókat hoztak. A gombák füvek levével, Ájlá az unikornis pedig varázsporral járult hozzá a gyógyításhoz,de sajnos semmi sem hatott. Egyszer csak Ájlá az unikornis,megpillantotta a szivárványszínű gombát a kislány kezében. Azonnal felkiáltott:
- Nézzétek! Fannika kezében a szivárványszínű gomba van! Tudom, mit kell tenni! El kell mennetek a rémerdőbe. Azon túl, van egy tisztás. Onnan kell elhoznotok a kék pipacs egyik szirmát. Abból főzzük majd meg a szivárványgomba ellenszerét. Induljatok azonnal! -mondta sürgetőn.
A trollok így is tettek. Pakoltak maguknak innivalót, ennivalót és elindultak a rémerdőbe. Egy kis idő múlva, oda értek az erdőhöz. Megrémisztette őket a sötét, sűrű erdő. Féltek, de tudták, hogy meg kell tenniük. Be kell lépniük, és végig kell menniük. A kis Fanni már segített nekik sokszor, és úgy gondolták, most meg tudják hálálni a sok kedvességet, amit tőle kaptak régebben. Beléptek hát az erdőbe. Mentek mendegéltek, amikor egyszer csak, kiugrott eléjük egy szörnyeteg. Hatalmas volt, csúnya, és félelmetes. Nagyon megrémültek. Nem tudtak merre futni. Így hát Pöti tanácsára elkezdték megszelídíteni. Pöti odament hozzá, és egyszerűen csak rámosolygott, és megsimogatta.
– Szeretném, ha barátok lennénk! – mondta Pöti.
– Te nem is félsz tőlem? – kérdezte meglepetten a szörnyeteg.
– Ha nem fogsz bántani, akkor nem félek tőled!
– Bátor gomba vagy te! Tetszel nekem! Sajnos nekem nincsenek barátaim, mert mindenki fél tőlem. Boldogan leszek a barátod!
Összebarátkoztak, és elmesélték a hatalmas és most már barátságos szörnyetegnek, hogy mi járatban vannak. A hatalmas szörny felkapta őket a hátára és elvitte őket arra a tisztásra, ahol a kék pipacs nőtt. Pöti látta meg először a csodatévő gyógyvirágot. Kiabált, hogy megvan. Nagyon megörültek a többiek is. A szörny ismét felvette őket a hátára és hazafutott velük. Ájlá az unikornis gyorsan megfőzte a kék pipacs teát. Megitatták a kis Fannival. A csodatea végre hatásosnak bizonyult. A kislány meggyógyult. Örvendezett az egész erdő! A trollok, a törpék, a tündérek, a manók és persze Pötivel az élen az összes gomba is táncra perdült. Ropták körbe-körbe Fannika körül. A nagy mulatság végén megígértették Fannikával, hogy soha-soha többé nem eszik a szivárványszínű gombából. Ha hiszed, ha nem, megtörtént vagy nem. Itt a vége, fuss elvéle, szaladj te is az erdőbe!