Rendhagyó beszámoló a 3 napos kirándulásunkról Omelka Balázs tollából:
2015. október 23-25. között vehettünk részt együtt egy nagyon jó közös kiránduláson, amely során borsodi és délkelet-felvidéki természeti és kulturális nevezetességeket ismerhettünk meg. Én, mint meghívott vehettem részt rajta a párommal.
A kirándulás számomra már régóta hiánypótló volt, nemcsak azért, mert több most meglátogatott helyet már régóta bakancslistámon tartottam, hanem mert jó volt végre olyan társaságban lenni, akik között nem volt "szégyen" észrevenni és szóvá tenni olyanokat, mint pl. ott egy érdekes bogár, vagy érdekes kőzet, neadjisten egy érdekes GOMBA!:) Az időjárás szerencsére végig kedvező volt.
Hollóházánál léptük át a határt, rögtön utána még lefelé a hegyoldalban megtartottuk első pihenőnket az eszkárosi háborús emlékműnél. Utoljára hat éves korom körül lehettem ott, és azóta bennem maradt a harcászati kihelyezett eszközök élménye nekem, mint akkor kisfiúnak. Ahogy láttam, a társaságunk legfiatalabb tagja ugyanolyan lelkesen mászott fel az ágyúkra és a tankra, mint annak idején én.:)
Következő állomásunk a jászói Premontrei Kolostor volt. Nagyon szép volt, az idegenvezető érthetően beszélte a magyar nyelvet. Megnéztük a kolostor körüli parkot, amit nagyon szépen próbálnak rendben tartani. Az idegenvezető a parkos résznél egyszer félbe lett szakítva, mert valaki gombát pillantott meg hirtelen 10 méterrel arrébb, és azt meg kellett néznünk, de ez nagyon aranyos volt.:)
Szepsi nevű kisvárosban eltöltöttünk egy órát. Hangulatos volt, beültünk egy kávéra is és gond nélkül lehetett azt rendelni magyar nyelven.
Ezután következett a számomra legnagyobb élmény: a Szádelői-völgy! Még nyáron jártunk azon a környéken és nekem nagyon megtetszett távolról, az autóból az a szurdok és a karsztos hegyoldalak. Akkor megfogadtam, hogy egyszer vissza kell jönnünk és betúrázni azt a völgyet és a környékét. Ha nincs ez a kirándulásunk októberben, akkor valószínű a következő nyárig kellett volna vágyakoznom arra, hogy megvalósuljon ez a tervem. Úgyhogy lelkesen néztem a buszból, ahogy közeledünk a szurdokom felé.
A túra emberes volt a hegytetőig és onnan lefele is. Fiatal vagyok, de így is egész darabnak éreztem a túraútvonalat. Túra alatt a természet ellátott minket mindennel: olyan tiszta volt a patak vize, hogy inni lehetett belőle (másnapra sem lett semmi bajom..:)), útközben sokféle cserjés kínálta gyümölcseit (som, galagonya, kökény). A hegytető környékén találkoztunk egy helybélivel, egy juhászlegénnyel (kereste a birkáit...-ktj), aki szatyrában szép gombák voltak; ez is rögtön adta a könnyű kommunikációt vele MAGYARUL. A hegy fennsíkján túrázni is külön élmény volt: nem lehetett érezni, hogy magas hegyen járunk, csak tudtuk, hogy tőlünk minden irányba nem messze több száz méter mélység és szakadékok várnának. A kilátás pedig olyan jó volt fentről, mint lentről azt elképzelni.
A lefele út majdhogynem veszélyes számba vehető volt a meredeksége és a sziklássága miatt, de ott volt a legtöbb som!:) A karsztos alacsony növényzet miatt pedig a szép kilátás folyamatosan biztosított volt a lefelé vezető úton.
Mire visszaértünk a túráról, a lent várakozó társaink már nagyon örültek nekünk, így indulhattunk tovább a következő, már magyarországi pontunkra: a tornaszentandrási árpád-kori ikerszentélyes templom megtekintésére.
Soha nem csináltam még olyat, hogy egy kiránduláson fogom magam és nem csatlakozok a többiekhez egy látnivalót megnézni, de most így tettem. A párom visszaérkezésekor olyan sok érdekességet mesélt az árpádkori templom különlegességeiről, hogy rögtön meg is bántam, hogy pont rosszkor tudtam "lázadni", elbújni egy templom megtekintése elől...:)
Ezután a szállásunkat foglaltuk el Jósvafő mellett a Tengerszem szálló és Oktatási Központban. A vacsora jó hangulatban telt, mindenki hozott magával valami finom saját különlegességet, amit érdemes volt megkóstolni, és itt nemcsak a saját házipálinkákra gondolok..:)
Reggel kényelmesen ébredt mindenki, reggeli, majd indultunk a busszal Rozsnyóra a Gömöri-dombságon keresztül. Szépen bejártuk borsodnak azt a régióját, érdekes volt a karsztos táj és a falvak is. Bánrévén átléptük a határt, pihenni pedig megálltunk Sajószentkirályon, ahol bevásárolhattunk egy boltban a gyerekkorombeli emlékeket visszahozó szlovák édességekből.
Rozsnyó nagyon szép település. Ott is bárhol szóba álltak velünk magyarul. Itt lemaradtam még egy templomról...de most véletlenül! Még nem ittam aznap kávét, ezért nővéremmel beugrottam a Piroska nevű cukrászdába egy kávéra, mert az idegenvezetőnk, késett, és gondoltam, belefér még a kávé odabent. Mire kijöttünk tesómmal a cukrászdából, a társaságunk sehol. Félóra alatt elég sok szép kisutcáját befutkostuk a tér környékének, mire végre megtaláltuk a többieket, akik már épp a templomból jöttek ki. Bekukkantottam azért, ha már lecsúsztam az idegenvezetésről..:)
Kárpótlásképpen párommal befizettünk és felmentünk a 36 m magas Őrtorony tetejéhez. Pontosabban fel mertünk menni... félúttól elég ijesztő volt a nagy belső tér azokkal a kis lépcsőkkel. De fent a toronyból nagyon szépen be lehetett látni a tájat mind a négy égtáj felé, fotók készültek.
Miután megkóstoltuk a Kofolát egy bárban, de négyünk közül csak nekem ízlett, indultunk a busszal tovább Betlér irányába, ahol magyar idegenvezetéssel bejárhattuk a teljes Andrássy kastélyt. Ilyen gazdag és szép kastélyban még nem is voltam korábban. Azon ritka kastélyok közé tartozik ez a kastély, aminek gyakorlatilag minden bútora, minden berendezése és tárgya érintetlen állapotban megmaradt illetve egyáltalán megmaradt, nem került kifosztásra úgy, mint az előző nap látott jászói kolostor. A kastély belső látnivalói után volt időnk a körülötte elterülő park bebarangolására is. Milyen szép lehetett az a park a múlt században, ha még most így ősszel is ilyen szép volt!
A krasznahorkai Andrássy mauzóleum volt aznapi utolsó állomásunk. Egy nagyon szép és őszinte szerelmi történet fűződik ehhez a különleges, gazdag és szép mauzóleumhoz: gróf Andrássy Déneshez és a polgári családból származó Hablawec Franciskáéhoz. Megvásároltam a mauzóleumról szóló kiskönyvet, akit érdekel, kölcsönadom!:) Este a vacsorával elégedettek voltunk.
Vasárnap pedig nem kevesebbel, mint a híres Aggteleki barlangtúrával kezdtük a programot. Már voltam többször abban a barlangban, de a túravezető fiatal lány annyira lelkesen, mondanivalóját szépen megfogalmazva adta elő, hogy új élményszerűvé tette az általam már többször is látott barlangot. Egyik tagunk furulyát is elővett és játszott vele a barlangban, amelynek nagyszerű akusztikája jó hangulatot teremtett a barangolásnak.
Utunk ezután hazafelé vezetett, de több látnivalót ejtettünk még útba: Szinpetriben megtekintettük a papírgyár-múzeumot és benne a Guinness-rekorder, világ legnagyobb könyvét. Ez a múzeum is régóta rajta volt már a bakancslistámon, mert tavaly jártam erre egy finn vendégemmel, akinek nagyon meg akartam mutatni ezt a múzeumot, de nem tudtam rávenni, így ez a háromnapos kirándulásunk ezt a hiányt is pótolta. Az elhivatott vállalkozó, akinek köszönhető a világon egyedülálló és gazdag (drága) múzeum ipartörténelmi kiállítása, alaposan magyarázta el a papírgyártás történetét, technikáját. A könyvet is nagyon alapos és kemény munkával állították elő és nagyon sok pénzből.
Szalonnán több, mint egy órát töltöttünk el az árpádkori templom megtekintésével. Nagyon alaposan felkészült volt a templom történetéből az idegenvezető hölgy. Örültem, hogy most bepótolom azt az árpádkori templom-élményt, amit a tornaszentandrási templom elbliccelésével kihagytam, de sajnos a párom elszomorított, hogy ez másmilyen élmény volt, mint a két nappal ezelőtti, így oda majd vissza kell mennem egyszer bepótolnom..:)
Ezután megkezdtük az utunkat hazafelé, de nem teljesen ugyanazon az útszakaszon mint odafele, hanem a Rakacai-víztározó érintésével a Cserehát térségén buszoztunk át Szlovákiába. A csereháti falvakon keresztülutazás és az érintetlen erdőségek felértek egy múltbeli időutazás élményével; ott mintha megállt volna kicsit az idő. Láttunk pl. "igazi" pásztorokat, akik a teheneket terelték a buszunk előtt.
Szlovákiában megvacsoráztunk egy étteremben Tornán. Jólesett, jól főztek, a kiszolgálás is kiváló volt. Ezután egyenesen hazafelé vettük az irányt.
Nagyon szép és életre maradandó élményt adott ez a kirándulás, köszönöm, hogy részt vehettem, vehettünk rajta!
A társaság is nagyon jó volt, igaz én, mint újonc meghúzódtam még a háttérben, de örülök, hogy van ez a társaság, akik ilyen jó és hasznos, kikapcsoló kirándulásokat szerveznek!
