Smaragdvölgy... Hegyekkel ölelt, meseszép táj. Mi jut róla eszembe? Nyugalom és pörgés, izgatottság, várakozás, készülődés, rég nem látott barátok, túrák, szépségek, tanulás, kacagás, tánc, hajnali kelés (a gombákért), éjfél utáni fekvés (a barátokért), macok.
ZGE fotói ; Molnár Rudolf fotói ; Hegyessy Gábor fotói
Legfőképpen GOMBÁK!!! Elégedettek lehetünk, mert mindenki kielégíthette tudományos, tanulási és étkezési vágyait is a felhozatalból. Túravezetőink újabb csodás helyeket mutattak meg nekünk, de örömmel üdvözöltem az előző évekről megismert gombász területeket is.
A fesztivált 181 fajjal zártuk, amiben jócskán akadtak védett gombák, mint a császárgalóca (Amanita caesaera), disznófülgomba (Gomphus clavatus), lemezes tinóru (Phylloporus pelletieri), olaszgomba (Polyporus tuberaster), pikkelyes tinóru (Strobilomyces strobilaceus), tüskés sörénygomba (Hericium cirrhatum) (bakancslistámról így kipipálva) (fotót lásd a Képes Tudományban), óriás bocskorosgomba (Volvariella bombycina). Ez utóbbi két fajt az ugyancsak védett havasi cincér (Rosalia alpina) társaságában találtuk egy kivágott bükk farakáson. Megemlítenék egy ritkaságnak számító gombát is, a Hygrophoropsis ruffa-t, melyet Albert László magyarországi első találatként határozott meg (legnagyobb örömömre), mely igen viszontagságos módon, de már kiszárítva pihen nálam. :)
Részesei lehettünk Sándor Attila Digitális gombászkés és Hegyessy Gábor A 2016-os év élőlényei Magyarországon című előadásaiknak, amikről – én, bizony bevallom- lemaradtam, mert Albert Lászlót és Benedek Lajost faggattam a határozásnál. Itt is szeretnénk köszönetet mondani munkájukért és kitartó türelmükért, mert bizony előfordult, hogy ugyanazt a fajt többször is odavittük hozzájuk, és ők a legnagyobb lelki nyugalommal akár tizedszerre is meghatározták és elmondták, miről is ismerszenek meg. Viszont lelkesen találgattunk Boros Lajos, nem mindennapi, „Miből lesz a … nagy gomba? - avagy nagygombák változásai az egyedfejlődésük során” című előadásán, ahol nem csak tanultunk, de ügyesen be is vont minket egy felismerő versenybe. Az elmaradhatatlan borkóstoló pedig megalapozta a péntek esti gomba sütögetésünket. Örömmel nyugtáztuk, hogy miskolci barátaink, ha csak egy napra is, de velünk rótták Zemplén varázslatos hegyeit és az estét szalonna sütéssel koronázták meg.
Még egy, számomra nagyon fontos dolgot megemlítek. Az idei Zempléni Gombafesztivál bizonyos szempontból rendhagyó volt és ezért (is) köszönet Juditnak, a főszervezőnknek! Mindig is azt vallottam, hogy csodás dolog a gombászat, de legyünk nyitottak más ismeretekre is, légyen az akár természeti, akár kulturális vagy bármilyen, ami értéket képvisel és általa gazdagabbakká válhatunk. Legnagyobb örömömre ez a vágyam teljesülése már csütörtökön elkezdődött, mikor Gécziné Nagy Mária megtartotta a „Se kalapja, se tönkje... beszéljünk róla”, denevérekről (az év emlősei) szóló, igazán színes és érdekes előadását. Az pedig, hogy sikerült egy denevért is befogni a felállított háló segítségével és egészen közelről megfigyelhettük eme apró jószágot, csak fokozta az előadás értékét. Pénteken délelőtt aztán robogott velünk a „futrinka”, hogy Sátoraljaújhelyen a PIM - Kazinczy Ferenc Múzeumban interaktívan is részt vegyünk az "Erdőjárók Kalauza" kiállításon. Gratulálok ehhez a színvonalas bemutatóhoz! Hegyessy Gábor újfent sokat tett ismereteink bővítésének érdekében. Vasárnap pedig mi is meghódíthattuk a felújított Füzéri várat, és elismerően hallgathattuk ifjú tárlatvezetőnk lelkes és alapos, humorral is megfűszerezett történelmi tudását.
Végezetül köszönet mindenkinek, aki hozzájárult, hogy egy újabb színvonalas, élményekkel, tapasztalatokkal, tudással és emlékekkel teli fesztiválról térjünk haza! A gombáknak pedig üzenjük, jövőre is megyünk…
