A Zempléni Gombászegyesület népes csoportja június 2-5-ig élményekben gazdag, izgalmakkal teli és gombászismereteit gyarapító napokat töltött együtt a Plitvicei-tavaknál, Senjben, Kárászon.
Programunk első és utolsó napján Kelet- Mecsek területén Kárász településen csodálatos környezetben érdekes emberekkel találkozhattunk. A helyi gombászok barátságos fogadtatásában részesülve Lép Péter ny. polgármester vezetésével megismertük a Völgységi-patak köré épült erdő és hegyek övezte 400 lelkes falu példaértékű természeti és épített örökségét megőrző életét, amelyért Kós Károly-díjban részesültek. Múzeumok, magángyűjtemények: borbély múzeum, fazekas- edény- viselet- istállómúzeum, gombakiállítás gazdag történeti emlékekkel, taplógombából készült gazdag tárgyi anyaggal, kutatási dokumentumokkal kínálták kincseiket. A 150 főt befogadó pajtaszínház gyermekeink részvételével rögtönzött előadás keretében kelt életre előttünk. A vendéglátóink a gyümölcsfeldolgozó üzeme almaitalaival, gyümölcslekvárokkal, ízes ételekkel, hangulatos szálláshelyekkel láttak el bennünket, köszönjük igaz gombász barátsággal.
Második napon Horvátországban.
Abaújvár kb. 2000 éve lakott terület, de fénykorát az Árpád Ház alatt élte. Ebbe a híres kis faluba kirándultunk, ahová meghívtuk a miskolci gombászbarátainkat is. A templom megnézése után elindultunk az Abaújvári Grant Canyonként emlegetett, a helybeliek szerinti Kátyu-gödröt felfedezni ami egy természetes vízmosás. A bejáratnál megbeszéltük, hogy 1 órát megyünk befelé, aztán visszafordulunk. Aki nem bírja a nehéz terepet, nyugodtan üljön le, visszafelé csatlakozik kipihenten hozzánk. Emberpróbáló út volt! Keresztül-kasul dőlő fák, vizes pocsolyák nehezítették dolgunkat, de a látvány mindenért kárpótolt. Meredeken leomló kőfalak, a magasban talaj nélkül a kőbe kapaszkodó hatalmas fák sokaságát láthattuk. Sokan le is fényképezték a látnivalókat. A túrát legjobban az örökmozgó kis unokák bírták, akik fel-le szökelltek a meredek lépcsőkön, míg a szebbkorúak egymás segítő kezére vártunk. Rendesen kivette az erőnket az erdőjárás, így a földvárhoz érve gyorsan körbejártuk a múzeumot és a mezőt, majd padokat keresve inkább a szájunkat jártattuk a lábunk helyett. Nagyon jól sikerült kirándulás volt, 1-2 jó szemű társunk még gombát is talált.
ZGE, Livjákné ILdikó és Szűcs Béla fotói
Nem egyszerű dolog feljutni a Füzéri várba, de a nehézségekért kárpótolt a Zempléni Hegység leggazdagabb sziklanövény vegetációja. Volt ott fürtös kőtörőfű, sárga és rózsás kövirózsa, lila és sárga törpe nőszirom, sárga sziklai ternye, az apró fehér kőhúr, az apró termetű szirti páfrányt is. Ezekre az idegenvezető, a vár hajdúkapitánya hívta fel a figyelmünket, aki korhű ruhában mutatta be a tájat és a vár külső részét. Bent a várban átadta a csoportot a várúrnak, aki több, mint 2 órán át tartó vezetése alatt a vár helyiségeivel, kápolnájával, „boltjaival”, a lakók életkörülményeivel ismertetett meg minket.
Virágba borult fák, ragyogó napsütés, kedves gombászbarátok fogadtak bennünket Miskolcon. Már régi hagyomány, hogy "összejárunk" itt a végeken. Erre az idén a kucsmagombázás adott először jó alibit. Mivel egy másik csoportot is vendégül láttak, így ketté váltak útjaink. A mi csapatunkat Szűcs Béla vezette, bár egy idő után a vadcseresznyefák után mentünk, fittyet hányva túravezetőnkre. Bár láthatóan más is járt már arra gombagyűjtés céljából, azért szépen teltek kosaraink hegyes kucsmagombával. A túra másik célja az óriás- és vörösbarna papsapka gyűjtése volt - összehasonlítás céljából -. Nekünk sikerült is egy hatalmas példányt találni. Haza felé jövet elhoztunk 100 db plakátot, amelyet ők készítettek Észak-Magyarország gyakoribb védett gombáiról. Nagyon jól éreztük magunkat.
