Nagy György: A békés Galóca

Nagy György:  A békés Galóca

 

Nem oly messze, fenn a  bércen,

Kicsi erdő közepében,

Ott hol gomba, s vad lakik,

S madarak fészküket rakik

Él egy gomba egy magában,

Spórát hullat bánatában.        

                      Nincsen sár,

                                    mégis bocskorban jár,

                                                         nyakán hófehér a sál.

Nem oly régen, fenn a légben,

A kis erdő közelében,

Sötét felhők gyülekeztek,

Hogy a földdel sok jót tesznek,

Víz hullt sárgás kalapjára,

Sár fröccsen a bocskorára. 

                      Nincs nagy sár,

                                    mégis bocskorban jár,

                                                         nyakán hófehér a sál.

Másnap reggel ahogy ébred,

Pillantása körbe réved,

Mennyi rokon, mennyi barát,

Alkotja a gomba hazát,

Felvidul a mérges gomba,

Nem lesz többé már goromba.

                      Nincsen sár,

                                    mégis bocskorban jár,

                                                         nyakán hófehér a sál.

Ígéretét betartotta,

Barátait megtartotta,

Gombász őket nem zargatta,

Gombaszedő nem bolygatta,

Ezért mérgét nem használta, 

Nem vált senki nagy kárára.

                      Nincsen sár,

                                    mégis bocskorban jár,

                                                         nyakán hófehér a sál.

Vajdácska, 2006. október 3.