Kedves Gombászok!
A kirándulásról Hegyessy Gábor túravezető beszámolóját olvashatjátok.
A Rudabányácska melletti Smaragdvölgyi üdülőközpontnál találkoztunk a március 15-i nemzeti ünnepünk délutánján. Az időjárás kedvezett nekünk, mert nem esett sem eső sem hó nem hullott. A nyáron már jól ismert gombászhelyünk egyik részét, a tó környékét jártuk be. Örülhetünk, hogy a januári nagy havazás nyomai már eltűntek, a vizek folyékony halmazállapotban vártak minket.
A túrának címet adó békales kicsit korai időpontra került, de mégis sikerült e kétéltűek jelenlétét felfedeznünk a hóolvadás utáni tájban. Márciusban, kedvezőbb időjárás esetén már felkeresik az álló vizeket a szaporodáshoz készülődő békák, gőték. Egy kisebb fagy még nem zavarja őket. Ezért lehetett az a tapasztalatunk, hogy a völgy aljának tocsogós, időszakos vízzel borított részén megtaláltuk a békák frissen lerakott petecsomóit. Több ilyen kocsonyás telepet láttunk, egyet pár percig, egy fényképezés erejéig közelről meg is néztünk. Ezután visszahelyeztük eredeti helyére. Annak ellenére, hogy nem láttuk a szülőket, valószínű, hogy az itt nem ritka, korábbról már ismert gyepi békák lehettek. Ezek ugyanis nagyon korán, még a barna varangyok előtt felkeresik a vizeket. Számukra, akik a hegyvidékek patakjaiban is gyakran úsznak, nem meglepő a hideg víz. A források vize a Zempléni-hegyvidék több pontján 7-10 Celsius fokos még nyáron is. Ezekben fejlődne az alpesi gőték és foltos szalamandrák is, amelyek szintén élnek Rudabányácskánál. Ezekhez azonban most nem volt szerencsénk.
A kis patakban (Magas-patak) találtunk még kárpáti vagy közönséges bolharákokat, amik a behullott avarleveleket fogyasztották és egy tegzes homokszerű szemcséből készített lárva-csövét is felfedeztük. Utóbbiból a lárva is kikandikált pár pillanatig.
A nagyobb pocsolyában a békapeték mellett vöröses kandicsrákok és keringőbogár is szemünk elé került a már zöld moszatoktól zavaros vízből. Egy víziskorpiót is találtunk, ami ragadozó poloska.
A parton még kevés virágos növény látszott, egy csomó martilaput és egy megtévedt orvosi tüdőfüvet találtunk. A keltikéknek csupán levelei kezdtek kibújni az avar alól.
Találtunk viszont egy feketéskék színű közönséges nünükét, ami kora tavasszal nem ritka.
A mogyoróbokrokkal és égerekkel kísért patakparton gombák is voltak. Találtunk piros színű osztrák csészegombákat, amik apró földbe süllyedt gallyakból nőttek ki. Taplókból láttunk rezgőnyárfán rózsaszínes egyrétűtaplót, lepketaplót és több szegett taplót, bükkön különféle helyzetben nőtt bükkfataplót.
Érdekes volt még a bunkós agancsgomba frissnek látszó csoportja és a már elszáradt rokon, a szarvasagancsgomba.
Az erdős rész avarjában korhadó faanyagában, több százlábú, kisebb csigák (és petéik) valamint bogarak rejtőztek. Egy gombagyilkos bogárnak, az erdei álganéjtúrónak a szétesett külső vázára is rábukkantunk. A televényes avarban számos gomba micéliuma látszott, egyszóval az erdei tápláléklánc több szintjét is megismerhették a résztvevők egy rövid séta által.
