2023. március 12-én, egy csodás tavaszi napsütötte vasárnap szerét ejtettük évnyitó kirándulásunknak. Tudni kell, hogy ez a hétvége úgy indult, hogy pénteken dörgött az ég, krúgató darvak V betűjét láttuk a város felett. Szombaton kellemetlen hideg, esős volt az időjárás. Vasárnapra viszont kék ég és napsütés fogadott bennünket. Tehát megérkezett a tavasz!
Tizenkilenc fő találkozott Rudabányácskán a Kéktúra pecsételő pontjánál, azaz Balogh Gyula tavánál. Innen Hegyessy Gábor biológus, az egyesület szakmai vezetője kalauzolta a csapatot a régebb óta gombászok számára már ismerős helyre.
A kirándulást lelkünkben Hegyessy Sanyi bácsinak és Pál Gyulának ajánlottuk búcsúként, ők már az égi gombamezőkön túrázhatnak tovább. Hegyen-völgyön vitt az utunk, ami szemlélődve hosszúnak tűnhetett, de igazából a kilométer-számlálónk küszöb alattinak jelezte a távot.
Annyi csoda tárult elénk az ébredő tavaszi természetben, no meg a rég látott gombásztársak is folyamatosan szóval tartották egymást, hogy lassan haladtunk, lábról lábra. Mónika merészkedett egyedül arra, hogy igazi gombászhoz híven kosarat hozzon. És jó tette, mert kerültek bele gombák! Hívogató piros színével nagyon sok osztrák csészegombát találtunk. (Én életemben most először meg is kóstoltam, ott az erdő közepén!) Találtunk még aranyos rezgőgombát, fekete mirigygombát, icipici téli fülőkét, egy papsapkagomba-fajt, különféle taplókat. Virágokban sem volt hiány, martilapú, tüdőfű, keltike, és természetesen, amiért mentünk: hóvirág került lencsevégre. Bár sokak szomorúságára, néhány évvel ezelőtt sokkal több hóvirágszál nyílt ebben a völgyben, mára az erdei beavatkozásoknak köszönhetően igencsak megcsappant a számuk. Néhány közönséges nünükét is előcsalogatott a napsütés, és a sok-sok pocsolya között egyben gyepibéka-petecsomót is találtunk. Sártól elnehezült bakancsokkal, napfénytől kipirosodott arccal, és az újratalálkozás örömével búcsúzhattunk az autókhoz visszatérve. Köszönöm, hogy együtt lehettünk!
Gécziné Nagy Mária egyesületi elnök
