Idén, a gombász egyesületi hagyományokhoz híven hóvirág-lesre indultunk március 8-án. A fagyos reggel gyorsan váltott át koratavaszi napsütéses kirándulóidőre. Túravezetőnk Hegyessy Gábor biológus volt, aki az egyesületünk szakmai vezetője is egyben. Rövid távot tettünk meg, négy kilométert, de ez ilyenkor megszokott, mert az év első kirándulását arra használjuk, hogy megint találkozzunk, beszélgessünk, és minden egyes lépésnél, minden egyes tavalyi száraz levél alatt felkutassuk a tavasz első jeleit.
Bányácska Kácsárd felőli végéről indultunk, majd a Szénégető-völgyben haladtunk. Gábor mindent megmutatott, elmesélt, ami csak az utunkba került, amit csak tud a környék történetéről. Megvizsgáltunk kidőlt korhadó fákat, melyek egész életközösségeket látnak el táplálékkal, búvóhellyel. Itt láttuk a felénk potypinka néven közismert gyűrűs tuskógomba faanyagot behálózó micéliumfonanalait. Már az első métereknél hóvirágra bukkantunk. Aztán előkerültek az idei első pirosló csészegombák, tavalyi pöfetegek, néhány virágzó tüdőfű, majd még több hóvirág, aztán élősködő életmódú kónya vicsorgók, végül sok-sok párját kereső nünüke.
Egy ponton régi fotó is előkerült a hátizsákból, amelyen kirándulók csoportja látható a mára már jobbára beerdősült réten, ahol a neves Cholnoky Jenő földrajztudós is kirándult a múlt században. Szemünkkel megkerestük azt az irányt, azokat a hegycsúcsokat, melyeket a fotó is mutat a korabeli kirándulók hátterében. A csúcsok dőlésszögei megegyeztek, a mi öltözékünk azonban igencsak eltért a régi fotó embereinek a ruházatától.
A kirándulás célja volt eljutnunk abba a völgybe, ahol már évek óta a legtöbb hóvirág nyílik ezen a környéken. Mindegyik szálat megcsodáltuk, majdnem mindegyiket körbefotóztuk, pedig mindegyik egyforma – egyformán csodálatos a maga egyszerűségében, és mindegyik a tavaszt hirdette számunkra. Jelentem Juditnak: idén sokkal több virágszálat láthattunk, mint két évvel ezelőtt. Van remény! A fakitermelés által megbolygatott területet visszahódítja ez a növény. Itt egy farönkön nőtt rézrozsdaszínű csészegombácska-telepet is megszemlélhettünk. Kellemes délelőttöt zárhattunk mi így 17-en, a távolmaradóknak pedig szeretettel küldjük a képes kedvcsinálót, hogy legközelebb tartsanak velünk!
Gécziné Nagy Mária egyesületi elnök
