2023. szeptember 23-án 28 fővel, busszal és autókkal indultunk útnak, hogy Répáshután a csillagokat kémlelhessük fényes nappal. A Bükki Csillagda kétórás programja sok izgalmas információt tartogatott nekünk.
Sokunk számára bakancslistás kirándulási helyszínre látogattunk. Egy csillagász vezette a csoportot a „bolygóközi” kiállításban, amely úgy van megépítve, mintha tényleg csillagok és bolygók között sétáltunk volna. Még egy igazi meteorit-darabot is megérinthettünk, átérezve az univerzum felfoghatatlan végtelenségét. Ezután az obszervatórium kupoláját látogattuk meg, ahol az éppen szakadó eső miatt csak elméletben ismerkedtünk azzal a szerkezettel, amellyel akár a napot is kémlelhettük volna. Ezt követően a planetárium csillagos ege alá feküdtünk. A félgömb alakú mennyezetre vetítve böngésztük a csillagjegyeket, a téli és nyári csillagos égboltot figyeltük meg, majd az északi és a déli félteke csillagképeiben gyönyörködtünk.
Következő helyszínünk Bükkszentkereszten Gyuri bácsi Gyógynövénykertje volt. Az eső kicsit megijesztett bennünket, de a kertet bemutató sétára kijavult az időjárás, a nap is kisütött. A gyógynövényes kertről röviden Magdikát idézném: „Az általunk a kertben irtandó minden gazról kiderült, hogy gyógynövény.” Ültessünk otthon gyógy- és fűszernövényeket, ha kitanuljuk ezek csínját-bínját, sokkal egészségesebben élhetnénk. Viccesen megjegyeztük néhányan: étvágytalanok a kert jobb sarkában legeljenek, az ásványianyag-hiányosak a bal sarokban, az allergiások középen, az idegesek a kert bármely részén.
Ezen a településen felkerestük a gyógyító köveket. A legenda szerint Mária Jézus halála után bánatában világgá indult. Amikor a Bükkszentkereszti erdőbe ért, leült egy kőre megpihenni, az megpuhult alatta, felvéve az ülő Mária alakját, majd visszaszilárdult. A tény pedig: geológusok kimutatták, hogy a Bükkön keresztül húzódik egy olyan uránvonulat, melyet kibányászni gazdaságtalan, viszont az ebből származó kisugárzás gyógyító hatású lehet. A különböző formájú kövekre telepedve más-más szervünkre, problémánkra érezhetünk jótékony hatást. Mindenesetre csodálatos helyen, erdei környezetben, az ország egyik legmagasabban fekvő településén a levegőből nagyokat lélegezve felfrissülést, feltöltődést érezhetünk.
Utolsó állomásunk Lillafüreden a Pele-lak, vagyis a Herman Ottó Emlékház volt. Itt megtudtuk, hogy Herman Ottó egy igazi polihisztor volt, mindennel IS foglalkozott: madarakkal, pókokkal, néprajzzal. Na jó, az utolsó állomásunk egy lángosos-sörözős hely volt zárásként, mellyel kiegészítve talán sikerült megnyernünk kedves Laci tagtársunkat egy következő kirándulásra is. Tartalmas és szép nap volt, köszönöm a részvételt, a többieket pedig arra buzdítom, legközelebb jelentkezzenek ők is!
Gécziné Nagy Mária egyesületi elnök
