Mitől sikeres egy rendezvény, egy gombakiállítás? Ha sok gombafajt tudtunk bemutatni? Számszerint 155 fajt. Ha sok száz látogató látta? Pontosan 916 fő. Ha kaptak új ismeretet, maradandó élményt? Ha a körülmények, a helyszín segítette a céljaink megvalósítását? Ha jó szívvel, lelkesen tette mindenki a dolgát? Nagy szerencse, ha mindezekre igennel tudunk válaszolni.
A vendégeink érdeklődve szemlélték a friss gombákat, kíváncsian nézték Mezei Attila bélyegeit, hogy egyáltalán mi az a bélyeg? Megcsodálták Molnár "Storman" Ákos gyönyörű gombafotóit, nagy-nagy sikere volt a gombasimogatónak és gombaszagolónak, kíváncsian figyelték az előadásokat, hallgatták a gombás meséket.
A siker mértéke mégis csak a jövőben derül ki, amikor ezek a gyerekek már felnőttként át kell hogy vegyék a tőlünk kapott örökséget. Természetszerető, természetvédő embereket lesznek belőlük? Reméljük. Ezért dolgozunk.
Köszönöm a kiállítóinknak, a befogadó házigazdánknak a PIM Kazinczy Ferenc Múzeumnak és dolgozóinak, kiemelve Gécziné Nagy Mária és Hegyessy Gábor szakellenőreinknek, a Zemplén Televíziónak és nem utolsó sorban tagjainknak, ismerőseinknek, hogy hozzájárultak céljaink megvalósításához.
Az a lehetőség adódott számomra, hogy a Zempléni Gombász Egyesület által szervezett szlovák és lengyel két napos buszos kiránduláson részt vehettem, melyet ezúttal is köszönök.
Augusztus 25. fél 6, indulás Sárospatakról programunk első állomására a Szlovákiában lévő Vörös kolostorhoz, mely a Karthauz szerzetesrend kolostora - Nemzeti Kulturális Emlék. Gazdag a története, mely összenőtt a római katolikus egyház két legszigorúbb szerzetes rendjével (karthauziak és kamalduliak). Az építkezés 1320 után kezdődik, nevét piros tégláiról és cserepeiről kapta. Betekinthettünk a kolostori élet minden napjaiba, a szerzetesek szigorú életvitelébe (böjtölés, elmélkedés, csaknem teljes némaság). Láttuk a remetelakokat, botanikus kertjüket, kútjukat, napórájukat, melyek mind a puritán életforma jeleit mutatták. A régi emlékeket hátrahagyva irány a tutajozás a Dunajec folyón, mely Lengyelország és Szlovákia déli részén a Visztulába ömölve éri el a Balti tengert. Sok turista, kevés várakozás és már a tutajon is ültünk. Sajnos a mi két csáklyásunk nem beszélték nyelvünket, így sok érdekességet, történelmet nem volt módunkban megtudni.
Elég nehezen jött össze ez a kirándulás. A nagy buszhoz kevés volta jelentkező, de ismerősök révén sikerült egy kis buszt bérelni, így aug. 24-én várakozással telten szálltunk be a buszba.
Az első megálló a Szlovákiában levő Vörös kolostor volt.Itt aztán kiderült, hogy mégis érdemes lett volna nyelveket tanulni, de szerencsére volt köztünk két ifjú, akik angolul egész jól megértették magukat.A kolostorban 1320-tól éltek szerzetesek, sok hallal, zöldséggel, gabonával, mézzel táplálkoztak. Saját szükségleteiket megtermelték, szabad idejükben kódex másolással, asztrológiával foglalkoztak. A 18. századtól gyógynövényes kertet műveltek, gyógyszereket készítettek, a környék lakóit is gyógyították. Ciprián szerzetes alapította meg Közép Európa első gyógyszertárát, de ő volt az is, aki saját maga által tervezett vitorlázó repülőgépével a szemközti sziklákról repülni próbált.
Délután utunk fénypontja a tutajozás következett a Dunajecen. Ezt a folyót hűtlen folyónak tartották régen, mivel minden magyar folyó a Dunán keresztül a Fekete Tengerbe ömlött, míg a Dunajec észak felé vette, veszi az irányt. Persze ez természetes, hiszen a Magas Tátra túloldalán folyik, régen Magyarország határfolyója volt, most Szlovákiát és Lengyelországot köti össze. Minden tutajhoz 2 irányító tartozott, akik rúdjukkal néha meglökték, de többnyire csak irányították a tutajt A Dunajec sodrása elég nagy, evezni nem kell, a járművek maguktól is lecsurognak az általában 60 cm. mélységű folyón.. A több, mint 2 órás út alatt megcsodálhattuk a néhol 15-20 méter keskeny víz fölé magasodó sziklás hegyeket,, a parti fákat, a vízben ételre leső vadkacsákat a derékig vízben álldogáló horgászokat. A kb. 18 km-es út végén a kiszállás után a tutajokat szétszedik , autóra rakják, azzal viszik vissza a kiindulási helyre, hogy ott összeerősítve a turisták újabb csoportját gyönyörködtessék.
avagy VAN REMÉNY, talán lesz (?) utánpótlás.
Visszagondolva az elmúlt hétre, ez lehetett volna a Komlóskán megszervezett gombásztábor neve. Barátokból, testvérekből, egymást ismerő és nem ismerő, kicsi és már nagykamasz gyerekekből, valamint elhivatott felnőttekből állt össze a “nagy gombász család”.
Az első meglepetés, hogy alig volt gyerek, aki mobilt hozott, így a telefon használatot korlátozó házirendi pontot töröltük, nem volt gond vele.
