Bár tavaly ünnepelhette... volna a Miskolci Gombász Egyesület megalakulásának 30. évfordulóját, de az ismert okok miatt elmaradt és a közeljövőben nem szándékoznak megtartani. Mi, a ZGE 15 éve járunk a nyomdokaikban. Annak idején ők ringatták a bölcsőnket, sok mindenre ők tanítottak meg bennünket, példaként szolgáltak, szolgálnak a mai napig. A 15 év alatt számos alkalommal szerveztünk közös programokat. Ezekből válogattam fotókat és készítettem egy fotóalbumot. Mivel tudták, hogy valamivel készülünk, meghívtak a szeptember 20-i foglalkozásukra, ahol alkalmam volt átadni egy üveg bor kíséretében. Béres János felidézte azt a látogatást, amikor alapító elnökünk Mihály Attila személyesen kereste fel és kért tanácsot. A többi közös programot fotókkal elevenítettük fel. Lehetőséget kaptunk a könyv bemutatására is, amelyet árulni szeretnének a kiállításaik alkalmából. Megköszöntük a segítséget.
A Közgyűlés beszámolóját egy idézettel is összefoglalhatnám:
"Megfogyva bár, de törve nem.."
Bár nem lepődtem meg a kis létszám láttán, de kicsit reménykedtünk, hogy az utána következő közös kirándulás behívja a pandémia miatt rég látott tagokat is. Nem így történt...
A Közgyűlésen elhangzott beszámolókból kiderült, a járvány ellenére voltak nagyon sikeres programjaink, munkáink, vannak szép terveink. Ez vonatkozik mind a szakmai, mind a közösségi életre. Ahogy látom, a legtöbb civil szervezet létszám problémával, utánpótlás hiányával küzd, amelyet csak megerősített a pandémia. Ez bennünket sem került el. Dolgozunk a megoldáson, a megújuláson....
A kiránduláson, köszönjük szépen Gécziné Marikának és Hegyessy Gábornak, nagyon jól éreztük magunkat.
Szeptember 4-én a Makkoshotykai Gomba és Vadfesztiválon egy kis gombabemutatóval, fotókiállítással próbáltuk a helyiek ismereteit bővíteni. Több-kevesebb sikerrel. A fajgazdagságra minden esetre rácsodálkoztak és hogy miket szedtünk le, pedig az mind "bolondgomba" Több, mint 70 fajt sikerült kiállítani, annak dacára, hogy csak hárman gyűjtöttünk, Pelles Gábor, Dankó Attila és én. Ezúton köszönöm a munkájukat. Fontosak ezek a felkérések, megjelenési lehetőségek, élni kell vele.
Augusztus utolsó hétvégéje a tanfolyam hallgatóinak - és a tagjainknak - volt újabb alkalom az együttlétre, tanulásra. Bár hívtuk az Egyesület tagjait is, de elég kevesen éltek a lehetőséggel. Sajnálhatják azok, akik nem tudtak, vagy csak nem akartak jönni. Régen találkoztunk ilyen fajgazdagsággal. 153 gomba került meghatározásra és még a taplókkal nem is foglalkoztunk. Ezek között szép számmal voltak ehetőek is, mint pl. a rókagombából évek óta nem láttunk ilyen mennyiséget és több fajával (sárga, halvány, szürke...) is gazdagíthattuk a hétvégi ebédet. Molnár Edit, Dankó Attila és két messzebbről érkező gombász ismerősünk, Szajkó Attila és párja Erika határozásának köszönhetően most igazán sok mindent lehetett látni, tanulni.
Igen, mostanában egyre többen jönnek Dunántúlról, az Alföldről, hogy a tanfolyamok vizsgái előtt egyáltalán lássanak friss gombát. Nem mindenki van olyan szerencsés helyzetben, mint mi.
