2021. augusztus 8-án vasárnap ismét megnyitotta kapuit - ezúttal Óhután - a Zempléni Gombász Tábor.
Délután 2 órától érkeztek a gyerekek és vacsorára ki is alakult a végleges létszám, 22 fő. 6 szobába költözhettek be a jelentkezők, amelyeket természetesen gombanevekkel láttunk el; a lányok galambgombák, a fiúk pedig galócák, tintagombák, csiperkék, rókagombák és tinóruk voltak. A szobabeosztásnak megfelelően csapatokban szerezhettek pontokat a tábor ideje alatt. Remek társaság jött össze, gomba is akadt bőven és a tanulás is fontos szerephez jutott egész héten.
Már vasárnap a bemutató asztalon kis gombakiállítás fogadta az ifjú gombászokat. A vacsora után a bemutatkozás és a házirend ismertetését követően a gombák titokzatos világát feltáró előadással készültünk, majd a csapatok feladatlapok megoldásával szerezhették meg első pontjaikat.
Kedvenc számom a 13-as, kedvenc élőlényeim a gombák, tehát izgatottan vártam az idei gombafesztivált. Illett volna úgy írnom, hogy izgatottan szerveztem a Zempléni Gombász Egyesület vezetőivel együtt ezt a számunkra igen fontos esemény, de sajnos nem így volt. A szervezés oroszlánrészét Kőszeginé Tóth Judit elnökünk vitte a vállán ismét. Az én izgatottságom inkább annak szólt, hogy elkészül-e, illetve milyen lesz a fogadtatása a zempléni gombás könyvnek. De ne szaladjunk ennyire előre! Az idei gombafesztivál időpontja, helyszíne nem került meghirdetésre nyilvános fórumokon, mert már így is csodálatosan nagy az érdeklődés iránta, aminek szívből örülünk. A Smaragdvölgy Pihenőpark szabad szálláshelyei már egy hónappal előtte elkeltek, sőt a település szabad szobái is. Július 29-én, csütörtökön vette kezdetét a program. A már ekkor jelen lévő gombászok természetesen nekivágtak az erdőnek, feltérképezve az idei nyári erdőt és gombatermését. Este Benedek Lajos ismertette az „Év gombája 2022” esélyes fajait, majd Molnár Edit tette fel a nagy kérdést, hogy „Van még új (adat) a zempléni nap alatt?”
Kedves Gombásztársak!
Bár az idén is izgultunk, hogyan tudunk részt venni az erdélyiek gombásztáborában, de most minden nehézség és korlátozás nélkül sikerült eljutnunk Bikfalvára, "csekély" 12 órás utazás után. Ezen a vidéken még nem jártunk, ezért külön öröm volt felfedezni azokat a gombászhelyeket, falvakat, látnivalókat, amiket eddig csak tervezgettünk.
Kezdtük szombaton egy külön szervezett, erőt próbáló túrával a Csukás-hegy 1954 m magas csúcsának megmászásával. A komfortzónánkból történő kilépésnek csodálatos jutalma volt a kilátás és a virágzó rododendron valamint a sok különleges virág látványa.
Vasárnap a helyi vezetőnek köszönhetően dzsungelharcos módjára "gombáztunk" miközben állandó "hopp-hopp"-ozással igyekeztünk a medvéket távol tartani magunktól.
Hétfőn régi álmom vált valóra, amikor a magyar mikológusok által sokat emlegetett Komandóra sikerült eljutni. Valóban különleges élőhely a tőzegláp, a hatalmas fenyvesek. Bár közepesnek mondható a dokumentált gombák fajszáma, de azért egy-két ritkaságot sikerült találni, mint pl. a kénsárga fásgerebent.
Májusban, a helyiek kezdeményezésére 40 fővel elindult az alapfokú gombaismerői tanfolyamunk. Már két hétvégén, 2-2 napon keresztül folytak az előadások, terepgyakorlatok. Mivel sokan messzebbről járnak, ezért többen az éjszakát is a Hutákban töltik. Szépen kovácsolódik a közösség szalonnasütögetés, vargányás őzpörkölt eszegetés közben. Mindenki megelégedésére szolgáltak Molnár Edit remek előadásai, férje Rudi, Dankó Attila és a helyi terepvezető, Tatay László által vezetett terepgyakorlatok. Egy kevés ehető gomba került a kosarakba is, de - bár Edit nem volt elégedett a felhozatallal - fajhatározáshoz is szép teríték sikeredett. És akkor még nem említettem azokat a természeti kincseket, amelyekkel megismerkedhettünk, felfedezhettünk, mint az őstuja, vagy hazánk legmagasabb fája, a Zsidó-rét... és sorolhatnám.
